Féreg hazaszeretet

S imát sohajt az égiek felé, Hogy boldogítsák a magyar hazát, Mert míg a honnak boldogsága nincs, Mindaddig férje is boldogtalan. Egyszerre a nő felsikolt ijedve, Hallván közelgő fegyvercsörgetést, S belép férjéhez és rémülve áll meg.

A másik ajtó ekkor nyilt s azon Kompolti Péter jött féreg hazaszeretet kardosan. Leptünk meg és ily észrevétlenűl Léptünk eléd? És most legényid egyig megkötözvék.

Hazaszeretet

A jó fiúk javában álmodoztak, Midőn kezökre a hurok került. Azért, Gedő ur, add elő, amid van Vagy szavaimban tán kételkedel?

Im hát tekints ki! A többivel nem gondolok sokat Hadd hízzanak rajt e gaz tolvajok.

Melyik tündére az álomvilágnak Szállott a földre, e falak közé? S midőn a méla bámulás ködében Eltévedt lelkök ismét visszatért: Egyszerre léptek az ajtó felé, Amely Perenna teremébe nyílt, S amely előtt vont karddal állt a férj, Vont karddal és rettentőn, mint az angyal, Ki őrizé a paradicsomot.

Keresztültörnék, bárha kezeidben Száz kard villogna s minden kard hegyéről Ezer halál vigyorgna is reám! Akközben Dávid rést lelt s besuhant, Ahol Perenna elszorult kebellel Egy jajsikoltás és egy halk sohaj A nő sikoltott és a féreg hazaszeretet sohajtott, A nő, kit Dávid vett ölébe s vitt, S a férj, kinek Jób átdöfé szivét.